Olyan hosszú volt az út, hogy mikor hazaértünk, eldöntöttük, hogy soha többet nem utazunk ennyit, és feleennyit sem. Persze azóta már megszépültek az élmények, és talán kezdjük máshogy gondolni :-)
Életem nagy élményei közé tartozik a pillanat, amikor találkoztunk Cyndi apukájával is, Peltsivel. Rengeteg hasonlóságot véletlen felfedezni kettőjük között, ugyanúgy mint Dinamittal is anno.
Sok értékes barátságot kötöttünk kint, megismertük a finn vendégszeretetet is.
A coursingről csak pár szóban írnék, mert ez a programnak csak egy szeletkéje volt, de én nagyon-nagyon büszke vagyok Cyndire és az általunk felkészített Dottyra is. Ráaádsul aki követ facebookon, az tud minden részletet :-)
Cynditől azt vártam, hogy a felkészülés végére olyan állapotban legyen, hogy a futamok végeztével ne lógjon földig a nyelve. Ezt abszolút beváltotta, jól ment, akarattal, előzött, fordult, így a 40 kutyából 15. lett, nem sérült meg, nem fáradt el, nem esett szét a mozgása, és én nagyon büszke voltam rá (és a munkánkra).
Dottyval szemben nem voltak egetverő elvárásaim, hiszen egy 1 éves kutya még tud meglepetéseket mutatni. Szerencsére semmi ilyenben nem volt részünk, két bombasztikus futamot követően sajna csak a 12. helyen végzett, de ettől függetlenül nagyon büszke voltam rá is! :-)
Mindenképpen megjegyezném a többi eredményt is, amelyik kötődik hozzánk és a "kis" Fireball családunkhoz.
