Réges-régen, és még most is

2015.04.07 14:11

Az egész nagyon régre nyúlik már vissza. Várni kellett egy kicsit, hogy minden történtet feldolgozzak, és ez ne egy fröcsögő, obszcén blogbejegyzés legyen.

Jelenleg ott tartok, hogy elhatároztam, csak azért sem fogom hagyni magam. Én hagyok élni bárkit, aki hagy engem is. Ha valaki elengedi a kutyát, de megtisztel annyival, hogy nem engedi oda kéretlenül hozzánk, akkor nincs problémám az elengedett kutyával (vagy is természetesen a gazdájával). Lásd a szépen lábhoz behívott és láb mellett elsétáló trikolor collie-t. És lásd a Holt-Maros partján a szabadjára engedett beagle-t, egy magas, szemüveges férfival, akivel amikor közöltem, hogy itt nem lehet elengedni a kutyát, azt mondta, hogy nyugodjak meg, az ő kutyája nem bánt, csak megszagolja az enyémet, és megy tovább. A megszagolja természetesen ocsmány, több perces nyalakodásnak indult, amikor is a tüzelő kutyám nemi szervét tisztogatta (volna) a beagle, de többször találkozott a lábammal. Természetesen nem így indítottam.

 

1. Kérlek, hívd el a kutyát. -> Nem bánt, csak megszagolja. 

 

2. Kérlek, hívd el a kutyát azonnal. Egyébként itt nem szabad elengedni a kutyát. -> vállrántás

 

3. Fogtuk magunkat, elindultunk tovább, mert egyébként edzeni voltunk, amikor annyira nem jó kitérőket tenni, meg álldogálni, csak mert a másik lény nem hajlandó kultúráltan viselkedni, nem hajlandó tiszteletben tartani, hogy nem és NEM kérek a kutyájából.

 

4. Természetesen a kan miért is tágított volna. Végül a bakancsom bírta rá, hogy táguljon, mert a gazdája olyan szinten nem foglalkozott vele, hogy csak tovább sétált, mondván a kutyus csak megszagolja, és majd jön (na de miért velünk?).

 

Számomra fontos, hogy edzés közben nyugodtan tudjunk sétálni. Ezt Szegeden nem lehet megtenni. Szeged belterületén nagyon sokan szabadjára engedik a kutyákat – mindenhol. Igen, ott is, ahol a kutyákat nem szabad elengedni. A töltéseken el lehet engedni, tehát oda jár mindenki. Mindenki elengedi a kutyáját, habár parancsolni neki, vagy visszahívni azt már nem tudja. Még ha felszólítottam, akkor sem hívta el a legtöbb ember, hanem azzal a nyomoréknál nyomorékabb mondattal hagyta, hogy a rottweiler morogjon a 10 kilós foxira, miszerint "nem bánt". Nem? Vissza sem tudja a bácsi meg a néni hívni a kutyuskáját, de azt tudja, hogy nem bánt? És pl. ha én félek a rottweilertől? Kértem szépen egyszer, kértem nem szépen másodszor, harmadjára üvöltöttem vele. Igen, én félek egy rottweilertől, a szóban forgó esetben pedig 3 volt. Ekkor lesétált a két kisnyugdíjas megfogni a kutyákat, mert persze azokat visszahívni nem tudták. Többször olvastam utána az interneten ezekről a nemtörődöm bunkó öregekről, hogy a kutyáik riogatják az ott sétálókat.

A legtöbb ember fejében az él, hogy a kutyák ismeretlenül 50-en együtt szeretnek szaladgálni. Nem, ez nem így van.

Sokan elfogadták a falka-falkavezér irányultságot. Nekem ebben vannak elfogadható, és nem elfogadható részek is. Szerintem az ember nem falkavezér. Az ember vezér. Minden ember vezére minden kutyának. Van ember, és van kutya. Van kutyafalka, van farkasfalka (na nézzenek oda, szerintem még ez a kettő sem ugyanaz). Lehet hallani néha akkor állatságokat, hogy már nevetni sem tudok rajtuk. Pl. "a kezem a kutyaszám, és az ujjaim a kutyafogak". Ilyen mókás dolgokat lehet olvasni pl. a Szegedi kutyások csoportban, ahol közel minden 2. poszt valami olyan dolog, amitől facepalmolni tudnék (hacsak nem változott azóta, amióta elhagytam a csoportot).

A töltésen egyébként ha figyelmesek vagyunk, láthatunk őzrudlikat, nőstény rókákat a kölykeikkel, hím rókákat, nagyon ritkán, de nyulakat is. Taps!

Ezért sem járunk a töltésre. Hiszen elengedhetem legláisan itt a kutyát, de ha az agár elkap valamit itt (vagy az kapja el), akkor az már illegális orvvadászat. Tehát emiatt és 100 egyéb incidens miatt nem kérek a nagy szabadsággal megáldott töltésből.

Egyéb kis élményeim közé tartozik, amikor egy nőszemély kutyája morogva ugatva kergette a futót a töltésen, mire a gazdája annyit reagált, hogy "gyere, mert itt hagyunk". Nos, az én foxim is be volt rágva a futókra, nem engedtem el csak nagyon jól belátható helyen, és az erdőben, ahol az ösvényen képtelenség futni. Szerintem nem normális dolog, hogy az ember nem tud elmenni futni, mert egy kutya morog meg ugatja, miközben haladna. Nálam volt a fényképezőgépem, levideóztam, hátha a futó feljelentést tesz. Sajnos nem, ráadásul utána a kutya gazdája nyilvánosan megfenyegetett, hogy ha még egyszer levideózom a kutyáját, akkor ő jelent fel engem :-))) Ez messze túlmutat a hülyeségen és a szánalmasságon. Erre ki kéne találni egy új szót.

Viszont mivel a fene nagy leleményességünk határtalan. Kitaláltuk Csabával, hogy a tőlünk nem olyan messze lévő Holt-Maros parton sétáljunk vagy eddzünk. Itt a kutyát elengedni illegális. Természetesen elengedik a kutyákat, tele van kutyaürülékkel (remélem csak azzal) az út mente. Egy-két kivételtől eltekintve, minden kutya ránk rohan, megzavarja az edzésünken, kiesünk a ritmusból.

Egyszer a Szegedi kutyások csoportban megkérdezte valaki, hogy hogy lehet, hogy velünk történik ennyi minden? Bevonzom, vagy túl sokat sétálok és foglalkozom a saját kutyámmal. X, ezt nem tudom kitotózni. Az apropó, ami miatt ez felmerült, az volt, hogy kimentünk a töltés melletti ártérre, hogy a kutya egyetlen egy 200 méteres sprintet fusson. Hova mehetnénk ugyebár, itt lehet elengedi a kutyát. Amíg Csaba fogta Cyndit, odament hozzá egy gazdátlan golden retriever, és folyamatosan próbálta oldalbavizelni, amíg fogta a kutyát a startponton. Ez van aki szerint normális dolog? Van aki szerint a töltésen ilyen és ehhez haosnló dolgok normálisak, csak mert itt a kutyák szabadon lehetnek? Ez nem undorító, kulturálatlan viselkedés?

Nem is olyan régen hazafelé tartottunk. Már az utcákban sétáltunk, lementem egy kisutcába (Csalogány utca), mert a Bérkert utcán őrjöngtek a kutyák (ez a kerítés mellett őrjöngés is megérne egy külön blogbejegyzést egyébként). A meditációs központ mellett egy néni nyitott kapunál támasztotta a kerítést, mire a malacpersely formájúra hízott bullterrier kiszaladt, megrángatta az én kutyám kabátját, én összerugdostam az ő kutyáját, ami persze semmit sem ért, a néni semmit nem tudott tenni, egy bácsi a szomszédból kergette vissza a faszba a kutyát a helyére. Na és ez normális dolog? Az volt a mák, hogy tényleg olyan elhanyagolt dagadt kutya volt, hogy a futással jó eséllyel tudtunk ellene tenni. És ha jön egy autó, amikor kergeti az én kutyámat a másik? Hmm. Egy barátnőm felvetése szerint pedig, ha egy gyerekre szaladt volna ki, akkor az aztán még elfutni sem tudott volna. Az emberi felelőtlenség egész egyszerűen számomra elképzelhetetlen méreteket öltött. A néni verziója egyébként, hogy azért nincs oltási könyv nála, mert csak vigyáz a kutyára, nem az övé. A kutya mindig a teraszon szokott ülni, nem szokott kiszaladni. És egyébként meg, az én kutyám megharapta a pigterrier lábát. Nem harapta meg természetesen, de ha megharapta volna sem hiszem, hogy ebben a helyzetben fel lehetne hozni bármiféle mentségként az ő oldalán, de hacsak nem kaptam stroke-ot, az ő verziója nem létezik.

Ehhez szervesen fűződő eset a Fürj utcán történt. A környező utcákhoz képest, ez elég forgalmas, hosszú utca. A néni az előkertben szöszöl, a kapu nyitva, a loncsos, nyírógépet meg fürdővizet sosem látott betáblásodott szőrű puli kiszalad agresszívan, hogy rátámadjon a kutyára. Nem, ezt nem hagyhatjuk, puli elzavarva, néninek megmondva normális hangon (!), hogy ezt így nem szabad csinálni. Erre a válasz: "én itt lakok!" Értem. Vagy is nem, de nincs több kérdésem.

Visszaemlékezve a kis foximra: vele sokat sétáltam a töltésen. Habár én már akkor is gyűlöltem, ha ránkszaladt egy kutya, meg belemászott az arcunkba a vizsla és ott topogott meg ugatott minket, persze a híres (hírhedt) mondat ekkor is elhangzott mindig – Nem bánt! Oké, nem bánt, de mikor volt ektoparazita kezelése? Mikor kapott kombinált oltást? Meg egyébként, megengedtem, hogy az arcomba belemásszon egy számomra idegen állat? A foxim egyébként ivartalanított kan volt, roppant higgadtsággal kezelte a kutyákat. Egy bizonyos pontig, azt nehezen lehetett nála elérni, de még is volt pár trollantyú a kutyájával, akinek sikerült. Pórázon sétáltunk a töltésen. Ismétlem, pórázon, és azért, mert a futókat megugatta, ezért akármennyire szerettem volna, nem tehettem meg embertársaimmal szemben, hogy elengedem. Megálltam bekötni a cipőfűzöm. A kutya is hátra figyelt rám, amikor is egy boxer és egy golden retriever hátulról belementek. Én nem hallottam, hogy egyszer is szóltak volna bármelyik kutyának is a kedves gazdik, hogy esetleg ezt nem kéne csinálni. A foxi természetesen ijedtében, mint ahogy én is megijedtem, kattintott egyet a fogával valamelyik kutya felé. Erre a két kutya célzottan, összefogva elkezdték csipkedni, és támadni a kutyát. A pórázt elengedtem, mert akkor még hittem a sok hülyeségben. A boxer majdnem lelökte a foxit a töltés betonoldalába. Üvöltöttem, ordítottam a nőnek, hogy fogja meg a kutyáját. Nem bírta – TERMÉÉÉÉSZETESEN! Elkaptam a foxit, aki ebben a hangulatban is egyből jött. Felvettem, mire a boxer még jobban behergelte magát (istenem, hogy ekkor sem volt nálam semmiféle önvédelmi fegyver...), rúgtam, amikor már nagyon közel volt, a boxer körözött körülöttem, meg az elmeháborodott gazdája is, mert próbálta megfogni a kutyát. (Ekkor a másik kutya is meg volt már ijedve, így azt a gazdája pórázra tette.) A nőnek annyi volt a reakciója, hogy én mekkora állat vagyok, hogy rugdostam a kutyáját, és a kicsi kezdte az egészet, mert mikor odaszaladtak az ártatlan báránykáik, akkor a foxi odakapott felé!

A szomszédunkban lakik egy úr, egy foxival. A foxiját rendszeresen összemarták, mert pórázon sétált. A bácsit is harapta már meg egy, a töltésen szabadjára engedett német juhászkutya. El nem tudja engedni, ezért felelősségteljesen pórázon sétáltatja. Egyébként egy nagyon kellemes vérmérsékletű foxifiú, a ház többi kutyájával többek között az én kan (!) foximmal, meg most Cyndivel is jóban volt/van. Ugyanúgy, ahogy ránk, rájuk is rászaladnak a neveletlen gazdák kutyái, és ha a foxi megvédi magát, akkor visszatámadnak rá. Ezután fizeti ő az állatorvosi költséget a nyugdíjából. Fair play, ugye? Ők is már csak az utcákban sétálnak, egy nagy bottal, hogy ha még ott is megtámadja őket valaki, akkor tudjon kicsit hatékonyabban védekezni.

Ő ihletett abban az elhatározásomban, hogy be fogok szerezni minden legális önvédelmi eszközt. Igen, mindet. Ha inzultálnak, használhatom. Ha egy legálisan pórázzal megközelíthető helyen, belejön az arcunkba egy póráz nélküli kutya, alkalmazni fogom. Betelt a pohár, nem hagyom magam többé, persze a konfliktushelyzeteket próbálom továbbra is elkerülni, de meg fogom védeni az enyémeket, és nem fogok engedni senkinek sem, hogy olyat csináljon, amit én, mint emberi lény, nem szeretnék.

Nem feltétlenül és minden pontban kell velem egyetérteni, elég ha nem jön bele az aurámba senki, és akkor én sem fogok felesleges köröket futni, meg szájkaratézni.

Kíváncsi lennék, mit szólnának az emberek egyébként a töltésen, ha lerángatám a kabátjukat, meg lökdösném őket a betonfal felé, meg az első fogaimmal csipkedném a lábukat. Ja, hogy az más lenne? :-)