Tavaly (de fura ezt írni) december elején elkezdtük az alapozást, elkezdtünk kondíciónövelő gyakorlatokat csinálni januárban és már csak egy-két szösszenet van az idényre való felkészülésből. Csak a kitűzött célok lebegnek ismét a szemünk előtt. Ezek legyenek egyelőre a mi titkaink ;-)

Dotty elindult a tiroli havas coursingen, és maaajdnem nyert is. 9 indulóból 2. helyezett lett! Nagyon szép futamokat produkált, nagyon büszkék vagyunk rá.

Külön öröm, hogy a kanoknál Cyndi féltestvére (FF Caliber "Peet") nyerni tudott egy elég szép mezőnyben.

Túl vagyunk egy újabb idényen. Összességében biztosan állíthatom, hogy sokkal többet tanultam a sportról úgy általában és a coursingről magáról, valamint az edzésről, mint egész életmben előtte. Tapasztaltuk az üdítő endorfint nap nap után, éreztünk kimerültséget, éreztük, hogy "na most először ennek a kilométernek tényleg soha nem lesz vége". :-) Rengeteg – persze sokszor ellentmondásos – szakirodalomból és erre specializálódott csoportokból próbáltam kihámozni az etetéshez a nekünk megfelelő információkat. Érdekes volt látni a fejlődést. Érdekes volt látni, ahogy egy ideig nőtt az izomtömeg az agarakon, majd elkezdett definiálódni. Az EB előtt a bemelegítés után akár a kidudorodó izomrostokat is látni/tapintani lehetett rajtuk. Érdekes volt látni, ahogy áttértünk a nyers etetésre, hogyan változtak meg alapvető dolgok, pl. pisilés, kakilás, kondíció, szájhigiénia stb. Érdekes volt az, ahogy a célt kitűzve én magam és Csaba is változtunk. Nyilván ez leginkább pszichológiai változás volt, semmint fizikai. Kitartóbbak lettünk, eltökéltebbek lettünk, megéltük a "NEM-ADHATOM-FEL" érzést. És jó volt minden edzés után leülni, és visszagondolni: Nem adtuk fel – ma sem.

Nagyon sok szép eredményt értünk el az évben, és még több szép futást láttam Cynditől és Dottytól. Természetesen mivel coursing, bírók vannak, él a szubjektivitás, nem mindig olyan eredményt értünk el, amit én reálisnak éreztem, de nyilvánvaló, hogy aki pontozásos sportot űz, ezt nem is várhatja el 100%-ban. 

Jövőre természetesen próbáljuk kamatoztatni az idén megszerzett tudásunkat és tapasztalatunkat, hogy még jobbak legyünk. Pár napja elméláztam azon, hogy vajon hány év vezet a profizmusig? Amikor már minden problémára tudod a megoldást, amikor már minden kérdésre tudod a választ? Azt hiszem hosszú út vezet idáig, de érdemes lesz kivárnunk. Mivel ez a hobbink (és nem az életünk), az agarakat ugyanolyan szeretettel és gondosan tartjuk, amennyire csak képesek vagyunk rá. Habár eleinte úgy éreztem, hogy nagyon nehéz lesz összehangolni a munkát, a hobbit és a magánéletet, végül sikerült, amiben nagy szerepe volt Csabának.

Ami biztos, hogy jövőre még több hangsúlyt fordítunk majd az észmunkára, mert az nagyon jó hatással volt rájuk, valamint megpróbálunk még változatosabban mozogni, még változatosabb helyeken. Még többet akarunk tapasztalni mint az idei évben.

Részt vettünk pár kiállításon is. Dotty 3 fiatal osztályos nevezéssel megszerezte a junior champion címet, valamint 4 növendék osztályos nevezéssel megszerezte a felnőtt champion címet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezekért nem küzdöttünk sokat. Vannak nehéz dolgok az életben, például Dottynak megtanítani, hogy álljon meg egyhelyben. Kitartottunk, megtanultuk, nyertünk.

Jó pihenést kívánok minden versenytársunknak, jövőre találkozunk!

A hétvégén kiállításon jártunk Hódmezővásárhelyen. Mindkét napra neveztünk a CACIB-ra. Szombaton bemelegítésképpen Dotty megkapta élte első felnőtt osztályos kitűnő minősítését, és mellé az első CAC-címét. Vasárnapra bekeményítettünk, és a CAC mellé a bíró a CACIB-osnak és a BOB-nak is minket választott. Juhú! A viselkedése a BIS-körön kívül jó volt :-) Tudja, mikor kell beőrülni :-))

***

Cyndi nem volt nevezve. Ennek ő is örült.

A hétvégén egy új versenyen voltunk: időre úszóverseny kutyáknak. Sajnos Cyndi, aki egyébként született aranyérmes hihih, nem indulhatott egy kis sérülés miatt. De Dotty, aki egyedi stílusával a közönséget megkacagtatva és tapsra bírva ezüstérmes lett két indulóból! Juhú!

Igazi harcos volt. Az apportot sajnos egyszer sem hozta ki a sok gyakorlás ellenére sem, de a 2×15 métert határozottan leúszta mind a kétszer. Az első úszáskor sajnos a távot jelző színes hullahopptól megijedt, és visszafordult mielőtt megfogta volna a dummyt. A második úszáskor pedig ráúszott, így sajna nem találta meg, úgyhogy ismét visszajött.

Jól éreztük magunkat, és jövőre a félelmetes kék ellenfél is bemutatkozik :-DDD

Olyan hosszú volt az út, hogy mikor hazaértünk, eldöntöttük, hogy soha többet nem utazunk ennyit, és feleennyit sem. Persze azóta már megszépültek az élmények, és talán kezdjük máshogy gondolni :-)

Életem nagy élményei közé tartozik a pillanat, amikor találkoztunk Cyndi apukájával is, Peltsivel. Rengeteg hasonlóságot véletlen felfedezni kettőjük között, ugyanúgy mint Dinamittal is anno.

Sok értékes barátságot kötöttünk kint, megismertük a finn vendégszeretetet is.

A coursingről csak pár szóban írnék, mert ez a programnak csak egy szeletkéje volt, de én nagyon-nagyon büszke vagyok Cyndire és az általunk felkészített Dottyra is. Ráaádsul aki követ facebookon, az tud minden részletet :-)

Cynditől azt vártam, hogy a felkészülés végére olyan állapotban legyen, hogy a futamok végeztével ne lógjon földig a nyelve. Ezt abszolút beváltotta, jól ment, akarattal, előzött, fordult, így a 40 kutyából 15. lett, nem sérült meg, nem fáradt el, nem esett szét a mozgása, és én nagyon büszke voltam rá (és a munkánkra).

Dottyval szemben nem voltak egetverő elvárásaim, hiszen egy 1 éves kutya még tud meglepetéseket mutatni. Szerencsére semmi ilyenben nem volt részünk, két bombasztikus futamot követően sajna csak a 12. helyen végzett, de ettől függetlenül nagyon büszke voltam rá is! :-)

Mindenképpen megjegyezném a többi eredményt is, amelyik kötődik hozzánk és a "kis" Fireball családunkhoz.

Szukák:

Európabajnok: FF Breakthru "Bilbi" - juhú!

Vice európabajnok: FF Big Bang "Illan" - juhú!

12. helyezett: Snowdrop Dotty "Fitty" - juhú!

15. helyezett: FF Anti"cyndi" - juhú!

17. helyezett: FF All-In "Mesefigi" - juhú!

28. helyezett: Csukáséri Zsivány Dinamit "Mami" - juhú!

Kanok:

3. helyezett: FF Attraction "Fanta-sztikus" - juhú!

6. helyezett: FF Blaze - juhú!

7. helyezett: FF Arrow "Chilli" - juhú!

9. helyezett: FF Ace "Asti" - juhú!

Ha lett volna csapatverseny, bizti nyertünk volna valami nagyot és drágát :-))

Köszönöm az élményt Emesééknek, és mindenkinek, akivel 1 mondatnál többet beszélgettem.

Az agarak mindenek felett.

Én, miközben lassan a kiborulás és a teljes kimerültség szélére lépkedek, fenntart a reménysugár, hogy 2 nap múlva már indulunk ki. Egyrészt szellemileg van teher rajtam, hogy a sok munka milyen eredményt hoz majd, másrészt pedig a civil munkahely mellett az edzés és felkészítés nagyon lemerített az elmúlt hónapokban. Múlt csütörtökön jött el a 3. holtpontom, amin azt hittem, hogy nem tudok toávbblendülni, persze végül csak rábeszéltem magam, hogy ne pár nappal indulás előtt buggyanjak meg. Ez a legutóbbi volt a legkeményebb. Zuhogó esőben, a felázott sárban "gyorsan gyalogolni" kilométereket két szupergazellával... Hát. De mikor visszaértem az autóhoz, és kiittam az ásványvizes üveget, kicsit visszatért az akaraterőm. A felkészülésünket összességében egyébként sikeresnek mondhatom, minden elképzelt dologra volt időnk, és az állatokon is látszódik a változás a kis turbózott életmódtól. Több soron rá kellett jönnöm/jönnünk, hogy a fizikai edzések is fejben dőlnek el. Szinte csak ezen járt az eszem, amikor nem a munakhelyen voltam, hogy mikor mit hogyan mennyit. Ez a hozzáállás persze nem csak a fizikai munkára, de az étrendre is vonatkozott. Úgy gondoltam, hogy ha csinálom, akkor csináljam jól. Hozzam ki a maximumot, és ha mindennel elégedett leszek, és ha így indulok el, akkor az egész verseny is elégedettséggel fog eltölteni. Majd ha hazajöttünk pár hetet biztosan pihennem kell (igen, nekem). Az edzések során néha elfeledkeztem magamról. A futásom szétesett, a légzésem szétesett. Az elmúlt pár hétre sikerült kidolgoznom azt a többcsatornás rendszert, amin folyamatosan figyelek minden szükséges helyre. Múlt héten már a naplementét is megcsodáltam futás közben :-)

Az eredmény persze mindettől függetlenül sokminden múlik, hiszen itt Európa krémje lesz jelen, tehát bárki esélyes bármire. Az egész múlhat egy tizedmásodpercen, a bírók éberségétől, pontozási stílusától, hogy a kutyáknak milyen napjuk van, hogy én milyen állapotban állok oda a starthoz, a velünk futó kutyától stb.

Mindenesetre én MINDEN versenyzőnek azt kívánom, hogy sérülésmentesek maradjanak és a magyar csapatnak pedig pluszba kívánok eredményekkel teli hétvégét!

Az egész nagyon régre nyúlik már vissza. Várni kellett egy kicsit, hogy minden történtet feldolgozzak, és ez ne egy fröcsögő, obszcén blogbejegyzés legyen.

Jelenleg ott tartok, hogy elhatároztam, csak azért sem fogom hagyni magam. Én hagyok élni bárkit, aki hagy engem is. Ha valaki elengedi a kutyát, de megtisztel annyival, hogy nem engedi oda kéretlenül hozzánk, akkor nincs problémám az elengedett kutyával (vagy is természetesen a gazdájával). Lásd a szépen lábhoz behívott és láb mellett elsétáló trikolor collie-t. És lásd a Holt-Maros partján a szabadjára engedett beagle-t, egy magas, szemüveges férfival, akivel amikor közöltem, hogy itt nem lehet elengedni a kutyát, azt mondta, hogy nyugodjak meg, az ő kutyája nem bánt, csak megszagolja az enyémet, és megy tovább. A megszagolja természetesen ocsmány, több perces nyalakodásnak indult, amikor is a tüzelő kutyám nemi szervét tisztogatta (volna) a beagle, de többször találkozott a lábammal. Természetesen nem így indítottam.

1. Kérlek, hívd el a kutyát. -> Nem bánt, csak megszagolja. 

2. Kérlek, hívd el a kutyát azonnal. Egyébként itt nem szabad elengedni a kutyát. -> vállrántás

3. Fogtuk magunkat, elindultunk tovább, mert egyébként edzeni voltunk, amikor annyira nem jó kitérőket tenni, meg álldogálni, csak mert a másik lény nem hajlandó kultúráltan viselkedni, nem hajlandó tiszteletben tartani, hogy nem és NEM kérek a kutyájából.

4. Természetesen a kan miért is tágított volna. Végül a bakancsom bírta rá, hogy táguljon, mert a gazdája olyan szinten nem foglalkozott vele, hogy csak tovább sétált, mondván a kutyus csak megszagolja, és majd jön (na de miért velünk?).

Számomra fontos, hogy edzés közben nyugodtan tudjunk sétálni. Ezt Szegeden nem lehet megtenni. Szeged belterületén nagyon sokan szabadjára engedik a kutyákat – mindenhol. Igen, ott is, ahol a kutyákat nem szabad elengedni. A töltéseken el lehet engedni, tehát oda jár mindenki. Mindenki elengedi a kutyáját, habár parancsolni neki, vagy visszahívni azt már nem tudja. Még ha felszólítottam, akkor sem hívta el a legtöbb ember, hanem azzal a nyomoréknál nyomorékabb mondattal hagyta, hogy a rottweiler morogjon a 10 kilós foxira, miszerint "nem bánt". Nem? Vissza sem tudja a bácsi meg a néni hívni a kutyuskáját, de azt tudja, hogy nem bánt? És pl. ha én félek a rottweilertől? Kértem szépen egyszer, kértem nem szépen másodszor, harmadjára üvöltöttem vele. Igen, én félek egy rottweilertől, a szóban forgó esetben pedig 3 volt. Ekkor lesétált a két kisnyugdíjas megfogni a kutyákat, mert persze azokat visszahívni nem tudták. Többször olvastam utána az interneten ezekről a nemtörődöm bunkó öregekről, hogy a kutyáik riogatják az ott sétálókat.

A legtöbb ember fejében az él, hogy a kutyák ismeretlenül 50-en együtt szeretnek szaladgálni. Nem, ez nem így van.

Sokan elfogadták a falka-falkavezér irányultságot. Nekem ebben vannak elfogadható, és nem elfogadható részek is. Szerintem az ember nem falkavezér. Az ember vezér. Minden ember vezére minden kutyának. Van ember, és van kutya. Van kutyafalka, van farkasfalka (na nézzenek oda, szerintem még ez a kettő sem ugyanaz). Lehet hallani néha akkor állatságokat, hogy már nevetni sem tudok rajtuk. Pl. "a kezem a kutyaszám, és az ujjaim a kutyafogak". Ilyen mókás dolgokat lehet olvasni pl. a Szegedi kutyások csoportban, ahol közel minden 2. poszt valami olyan dolog, amitől facepalmolni tudnék (hacsak nem változott azóta, amióta elhagytam a csoportot).

A töltésen egyébként ha figyelmesek vagyunk, láthatunk őzrudlikat, nőstény rókákat a kölykeikkel, hím rókákat, nagyon ritkán, de nyulakat is. Taps!

Ezért sem járunk a töltésre. Hiszen elengedhetem legláisan itt a kutyát, de ha az agár elkap valamit itt (vagy az kapja el), akkor az már illegális orvvadászat. Tehát emiatt és 100 egyéb incidens miatt nem kérek a nagy szabadsággal megáldott töltésből.

Egyéb kis élményeim közé tartozik, amikor egy nőszemély kutyája morogva ugatva kergette a futót a töltésen, mire a gazdája annyit reagált, hogy "gyere, mert itt hagyunk". Nos, az én foxim is be volt rágva a futókra, nem engedtem el csak nagyon jól belátható helyen, és az erdőben, ahol az ösvényen képtelenség futni. Szerintem nem normális dolog, hogy az ember nem tud elmenni futni, mert egy kutya morog meg ugatja, miközben haladna. Nálam volt a fényképezőgépem, levideóztam, hátha a futó feljelentést tesz. Sajnos nem, ráadásul utána a kutya gazdája nyilvánosan megfenyegetett, hogy ha még egyszer levideózom a kutyáját, akkor ő jelent fel engem :-))) Ez messze túlmutat a hülyeségen és a szánalmasságon. Erre ki kéne találni egy új szót.

Viszont mivel a fene nagy leleményességünk határtalan. Kitaláltuk Csabával, hogy a tőlünk nem olyan messze lévő Holt-Maros parton sétáljunk vagy eddzünk. Itt a kutyát elengedni illegális. Természetesen elengedik a kutyákat, tele van kutyaürülékkel (remélem csak azzal) az út mente. Egy-két kivételtől eltekintve, minden kutya ránk rohan, megzavarja az edzésünken, kiesünk a ritmusból.

Egyszer a Szegedi kutyások csoportban megkérdezte valaki, hogy hogy lehet, hogy velünk történik ennyi minden? Bevonzom, vagy túl sokat sétálok és foglalkozom a saját kutyámmal. X, ezt nem tudom kitotózni. Az apropó, ami miatt ez felmerült, az volt, hogy kimentünk a töltés melletti ártérre, hogy a kutya egyetlen egy 200 méteres sprintet fusson. Hova mehetnénk ugyebár, itt lehet elengedi a kutyát. Amíg Csaba fogta Cyndit, odament hozzá egy gazdátlan golden retriever, és folyamatosan próbálta oldalbavizelni, amíg fogta a kutyát a startponton. Ez van aki szerint normális dolog? Van aki szerint a töltésen ilyen és ehhez haosnló dolgok normálisak, csak mert itt a kutyák szabadon lehetnek? Ez nem undorító, kulturálatlan viselkedés?

Nem is olyan régen hazafelé tartottunk. Már az utcákban sétáltunk, lementem egy kisutcába (Csalogány utca), mert a Bérkert utcán őrjöngtek a kutyák (ez a kerítés mellett őrjöngés is megérne egy külön blogbejegyzést egyébként). A meditációs központ mellett egy néni nyitott kapunál támasztotta a kerítést, mire a malacpersely formájúra hízott bullterrier kiszaladt, megrángatta az én kutyám kabátját, én összerugdostam az ő kutyáját, ami persze semmit sem ért, a néni semmit nem tudott tenni, egy bácsi a szomszédból kergette vissza a faszba a kutyát a helyére. Na és ez normális dolog? Az volt a mák, hogy tényleg olyan elhanyagolt dagadt kutya volt, hogy a futással jó eséllyel tudtunk ellene tenni. És ha jön egy autó, amikor kergeti az én kutyámat a másik? Hmm. Egy barátnőm felvetése szerint pedig, ha egy gyerekre szaladt volna ki, akkor az aztán még elfutni sem tudott volna. Az emberi felelőtlenség egész egyszerűen számomra elképzelhetetlen méreteket öltött. A néni verziója egyébként, hogy azért nincs oltási könyv nála, mert csak vigyáz a kutyára, nem az övé. A kutya mindig a teraszon szokott ülni, nem szokott kiszaladni. És egyébként meg, az én kutyám megharapta a pigterrier lábát. Nem harapta meg természetesen, de ha megharapta volna sem hiszem, hogy ebben a helyzetben fel lehetne hozni bármiféle mentségként az ő oldalán, de hacsak nem kaptam stroke-ot, az ő verziója nem létezik.

Ehhez szervesen fűződő eset a Fürj utcán történt. A környező utcákhoz képest, ez elég forgalmas, hosszú utca. A néni az előkertben szöszöl, a kapu nyitva, a loncsos, nyírógépet meg fürdővizet sosem látott betáblásodott szőrű puli kiszalad agresszívan, hogy rátámadjon a kutyára. Nem, ezt nem hagyhatjuk, puli elzavarva, néninek megmondva normális hangon (!), hogy ezt így nem szabad csinálni. Erre a válasz: "én itt lakok!" Értem. Vagy is nem, de nincs több kérdésem.

Visszaemlékezve a kis foximra: vele sokat sétáltam a töltésen. Habár én már akkor is gyűlöltem, ha ránkszaladt egy kutya, meg belemászott az arcunkba a vizsla és ott topogott meg ugatott minket, persze a híres (hírhedt) mondat ekkor is elhangzott mindig – Nem bánt! Oké, nem bánt, de mikor volt ektoparazita kezelése? Mikor kapott kombinált oltást? Meg egyébként, megengedtem, hogy az arcomba belemásszon egy számomra idegen állat? A foxim egyébként ivartalanított kan volt, roppant higgadtsággal kezelte a kutyákat. Egy bizonyos pontig, azt nehezen lehetett nála elérni, de még is volt pár trollantyú a kutyájával, akinek sikerült. Pórázon sétáltunk a töltésen. Ismétlem, pórázon, és azért, mert a futókat megugatta, ezért akármennyire szerettem volna, nem tehettem meg embertársaimmal szemben, hogy elengedem. Megálltam bekötni a cipőfűzöm. A kutya is hátra figyelt rám, amikor is egy boxer és egy golden retriever hátulról belementek. Én nem hallottam, hogy egyszer is szóltak volna bármelyik kutyának is a kedves gazdik, hogy esetleg ezt nem kéne csinálni. A foxi természetesen ijedtében, mint ahogy én is megijedtem, kattintott egyet a fogával valamelyik kutya felé. Erre a két kutya célzottan, összefogva elkezdték csipkedni, és támadni a kutyát. A pórázt elengedtem, mert akkor még hittem a sok hülyeségben. A boxer majdnem lelökte a foxit a töltés betonoldalába. Üvöltöttem, ordítottam a nőnek, hogy fogja meg a kutyáját. Nem bírta – TERMÉÉÉÉSZETESEN! Elkaptam a foxit, aki ebben a hangulatban is egyből jött. Felvettem, mire a boxer még jobban behergelte magát (istenem, hogy ekkor sem volt nálam semmiféle önvédelmi fegyver...), rúgtam, amikor már nagyon közel volt, a boxer körözött körülöttem, meg az elmeháborodott gazdája is, mert próbálta megfogni a kutyát. (Ekkor a másik kutya is meg volt már ijedve, így azt a gazdája pórázra tette.) A nőnek annyi volt a reakciója, hogy én mekkora állat vagyok, hogy rugdostam a kutyáját, és a kicsi kezdte az egészet, mert mikor odaszaladtak az ártatlan báránykáik, akkor a foxi odakapott felé!

A szomszédunkban lakik egy úr, egy foxival. A foxiját rendszeresen összemarták, mert pórázon sétált. A bácsit is harapta már meg egy, a töltésen szabadjára engedett német juhászkutya. El nem tudja engedni, ezért felelősségteljesen pórázon sétáltatja. Egyébként egy nagyon kellemes vérmérsékletű foxifiú, a ház többi kutyájával többek között az én kan (!) foximmal, meg most Cyndivel is jóban volt/van. Ugyanúgy, ahogy ránk, rájuk is rászaladnak a neveletlen gazdák kutyái, és ha a foxi megvédi magát, akkor visszatámadnak rá. Ezután fizeti ő az állatorvosi költséget a nyugdíjából. Fair play, ugye? Ők is már csak az utcákban sétálnak, egy nagy bottal, hogy ha még ott is megtámadja őket valaki, akkor tudjon kicsit hatékonyabban védekezni.

Ő ihletett abban az elhatározásomban, hogy be fogok szerezni minden legális önvédelmi eszközt. Igen, mindet. Ha inzultálnak, használhatom. Ha egy legálisan pórázzal megközelíthető helyen, belejön az arcunkba egy póráz nélküli kutya, alkalmazni fogom. Betelt a pohár, nem hagyom magam többé, persze a konfliktushelyzeteket próbálom továbbra is elkerülni, de meg fogom védeni az enyémeket, és nem fogok engedni senkinek sem, hogy olyat csináljon, amit én, mint emberi lény, nem szeretnék.

Nem feltétlenül és minden pontban kell velem egyetérteni, elég ha nem jön bele az aurámba senki, és akkor én sem fogok felesleges köröket futni, meg szájkaratézni.

Kíváncsi lennék, mit szólnának az emberek egyébként a töltésen, ha lerángatám a kabátjukat, meg lökdösném őket a betonfal felé, meg az első fogaimmal csipkedném a lábukat. Ja, hogy az más lenne? :-)

Ma lezártuk az alapozás első, hathetes szakaszát. Most következik egy más típusú háromhetes szakasz, és remélhetőleg akkor a tüzelés végére is érünk, és közösségi dolgokban is részt vehetünk :-)

A legutóbbi mérés szerint 11,1 kg, de ez akár egy napon belül is fluktuálhat.

Eredményes és kellemes felkészülést kívánunk mindenkinek!

A nagy rápihenést és szellemi megújulást követően újult erővel fogunk a felkészülésbe. Ismét belemerültem az angol nyelvű szakirodalomba, és most kipróbálunk egy vélhetően ütősebb felkészülést. Ennek előalapozása 6 hétig fog tartani, úgyhogy jövő héten bele is vágunk :-)

Az előalapozást 3 hét normál alapozás fog követni, és ezután indul a valós felkészülés.

A táplálkozáson is változtattunk, már közel 1 hónapja BARF-ozunk. Eddig úgy tűnik, hogy jobb, mint a táp, de majd a teljesítmény függvényében érdemes dönteni ezzel kapcsolatban – vagy messzemenő követketetéseket levonni... :-))) A nyers etetésről nagyon sok hasznos gyakorlati tippet kaptam Baráth Szandrától – ezúton is köszönöm neki!

Egyébként rettentően fázunk, gyűlöljük az esőt, de nnaaaagyon szeretjük a konvektort és amikor délelőtt a kanapéra süt a nap.

Versenyen voltunk a hétvégén Alsónémediben. 9 indulóból 5. helyezett lett Cyndi. 

A versenyről: Megérkeztünk fél-10-kor Alsónémedibe az Agárparkba. Kerestünk kellemes parkolóhelyet, ami nincs se túl távol, se túl közel a pályához képest. Az időjárás is abszolút optimális volt. Kiszámoltam melyik futamban kell elővennem Cyndit melegíteni. Tökéletesen sikerült a bemelegítés. A szemináriumon tanultakat felhasználva végigcsináltuk a gyakorlatokat, pont időben értünk a startpozícióba piros takaróban. Eddig minden klappolt.

A párunk egy fekete-fehér kan whippet volt, aki már ránézésre is hatalmas volt Cyndihez képest.

Sebaj - gondoltam -, megpróbáljuk. Sajnos a startnál véletlen a gazdi elengedte a kutyát indítás előtt, mire Cyndi is megpróbált kitörni, ennek eredményeképpen a szájkosara félig leesett, engem összekarmolt 8 helyen és erőszakkal tudtam csak visszatartani.

Sajnálatos, de nehezen elkerülhető dolog az ilyen (főleg ha a párod csinálja, és nem te :-) ). Végre start, elengedtem. Nagyon szépen pariban volt a párjával kb. a pálya 3/4-éig. Már nagyon messze voltak, így nem tudom pontosan mi történt, de az egyik pillanatban még futottak, a következőben már csak a párja futott, Cyndi meg álló füllel forgott körbe és kereste a nyulat. Végül visszatalált a pályára, és befutott a célba. Hálát adtam, hogy nem sérült meg, és kíváncsian vártam a második futamot, amit a mezőnynek eléggé a végéről kezdtünk.

A második futamban a párja már normál méretű volt, jól irányította a gazdája a startnál és a befogáskor is. 

Kipróbáltuk az új Sofás PINK!!!! szájkosarunkat, ami nagyszerűen szuperált.

Végül az 5. helyen végeztünk - juhú!

Az újramérést követően Cyndi ugyanakkora maradt, mint volt és továbbra sem sprinter: 45,5 cm.

Köszönjük a szervezőknek és a közreműködőknek a sok munkát!

A képeket dr. Kardos Renáta és Zárdáné Bak Melinda készítette. Köszönöm!

A minap részt vettünk egy kiváló szemináriumon Békéscsabán. A szemináriumon megtanultuk szakszerűen és sportágspecifikusan bemelegíteni az állatainkat, majd a végén lenyújtani. A jövőben mindenképpen alkalmazni fogom mind versenyeken, mint pedig a mindennapokban. Cyndi a szemináriumon félig alvó állapotban volt, mert sokan voltunk kis helyen, és folyamatosan legalább a szemével őrjáratoznia kellett. Az itthoni gyakorlásokat teljes nyugalomban végezzük ==> Cyndi rongybabaként alszik az első pár érintéstől kezdve.

Pár kép:

Szenzációs élményekkel tértünk haza a pozsonyi CACIL-ról. Legutóbb a szóbeli államvizsga előtt izgultam ennyire. A pályát már youtube-os videókból már ismertem, jó kis technikás, viszonylag sík pálya egy lóversenypálya középső részében. Igaz a futóterületen vannak elszórva bokrok és fák, de ezek szemlátomást nem (tűntek) veszélyesnek. Átestünk az orvosi vizsgálaton (ami nem csak az útlevél ellenőrzéséből állt – szerencsére!), befizettük a nevezést, megnyugodtunk, az állatkát letettük pihenni, és irány a Sofa Dogwear. Bevásároltunk télre-nyárra, boldogan visszaültünk a többiekhez beszélgetni. 125 agár volt nevezve, két pályán ment párhuzamosan a verseny. A versenypálya kerítésén már csak szájkosárba lehetett belépni (nem, nem rám kellett), előtte chipolvasóval azonosítottak mindenkit mindkét futam előtt. 

Mivel messze volt a mi pályánk, így csak azt tudtam figyelni, hogy mikor megy be az előttünk lévő pár. Hát eljött az idő, mi következtünk. Nagy nehezen átvergődtük magunkat a másik pálya mellett – nehéz volt egy ereje teljében lévő, rózsaszín hámba öltöztetett Velociraptorral végigmenni a vadászterület mellett. 

A nyúlhúzó kiválóan dolgozott, le a kalappal előtte! Cyndi az első futamban, egy nagyon erős, gyors és tapasztalt párt kapott, az én szememnek egált futottak. Vártuk a pontokat: a futam valóban egál lett, 179-179 pontot kaptak. Ezzel Cyndi a 3. helyen állt, két másik társával együtt.

A futamok között a fiataloknak újabb orvosi vizsgálaton kellett részt venniük, ismét megfeleltünk.

Izgatottan vártuk a második futamot. Árnyékos helyen álltunk, ezért az agarak ki tudták pihenni az első futam fáradalmait. A második futamra egy még erősebb párt kaptunk, aki végül 2. helyen végzett. Cyndi itt is elég jót ment, 180 pontot kapott. Az eredményhirdetésen még nem tudtuk hanyadik helyet sikerült megkaparintanunk. Beszólították a 6. helyezettet, no, ezek nem mi voltunk még, juhú. Ezután: Fierce Fireball .... ANTICYCLONE!!! :-))) Nagyon boldog voltam, mert annak ellenére, hogy jó kis technikás agarakkal futott az állat élete 3. versenyén, be tudott kerülni az első 6-ba. Kaptunk emléklapot, kolbászt, licenszkönyvet és elismerést. Külön öröm volt számunkra, hogy All-In "Pindi" testvérünk nyerte a versenyt.

Este későn indultunk haza, és végül hajnali 2-re értünk Szegedre. Kipihentük magunkat, és mire felébredtünk, már fent is voltak a jobbnál jobb képek, amiket Lac Skrach készített a versenyen. Ízelítő: 

Cyndi nemrégiben teljesítette a szerb championátus feltételet, így felnőtt szerb champion lett! Juhú! Ezzel egyidőben fajtagyőztes is lett, két konkurens whippettel szemben. A mozgása meseszép volt. Szubsztancia még mindig kevés benne, de amíg versenyzünk, addig túlkondícionált biztosan nem lesz. Túlkondícionáltat értsd: futáshoz túlkondícionált.

Beleolvasgattam a minap több kutyapszichológiát, -nevelést taglaló könyvbe. Kiemelném a következőt: 

"A kutyák egyre inkább elveszítették eredeti feladataikat, és átalakultak dekoratív dísztárgyakká." 

Nagyon tetszik, és sajnos aktuális manapság (is). Jan Fennell:

Egyéb hír: coursinges sprintedzést is tudunk már csinálni, mert a szerelmem elkészítette a coursinggépet.

Dióhéjban videó: <3.

Végre a tüzelés és az azt követő minden hangulatingadozás is elmúlt. Szerencsére a megfelelő etetéssel és mozgatással el tudtuk érni, hogy végül ne termelődjön teje az álvemhesség végére. Szépen visszahúzódott minden, aminek vissza kell húzódnia, a kedve megint jó és végre tudunk menni úszni is! Juhú!

Csaba szülinapja alkalmából átutaztunk Mártélyra, hogy kiránduljunk egyet. Cyndi annyit szaladgált, hogy kitaláltuk, hogy veszünk neki egy hátizsákot, és abban elindítjuk a GPS-t, hogy a végén meg tudjuk nézni, hogy ő mennyit ment, és mi mennyit mentünk. Kicsit vigyáznunk kell majd, mert a kisasszony szeret néha megmártózni, meg úszkálni egyet :-)

A fociVB miatt kicsit át kellett szerveznünk az edzések időpontját, így az első meccs alatt pihen, a második alatt végiggyúrom minden izmát, amit már mélyalvásban szokott végigcsinálni :-))) A "nyújt a baba, hajlít a baba" gyakorlatot szokta csak nyitott szemmel tűrni.

Cyndikének van új barátja, még pedig Viki és Csaba örökölt kiskutyája: Kefír.

Végre vége a tüzelésnek, és végre részt vehettünk egy újabb versenyen. Mérsékelt lelkesedéssel vártuk, mivel még nem volt teljes a felkészültségünk (kb. még 1-1,5 hét kellett a 100%-hoz). A sebességén látszódott, hogy kicsit lassabb, de ettől függetlenül kiváló futamokat teljesített, ezzel megérdemelten megszereztük a 2. helyet és a res.CACL címet.

A tüzelés sok egyéb mellett a kedvének is betett, ami miatt az edzések során nem tudtuk a kitűzött célokat mindig teljesíteni. A táplálkozásán is némileg változtatni kellett, bár nehéz volt összehangolni azt, hogy az álvemhességet lecsillapítsuk, de azért az izomépülést segítsük :-)

A versenyen jól éreztük magunkat, gördülékeny volt minden. A pontok hamar kikerültek, nem kellett sokáig izgulnunk :-)

A MAVE taggyűlésén is részt vettünk, melynek tanulsága az volt, hogy kizárólag FCI által rendezett versenyeken vehetünk részt. Erről nem alkotok se pozitív, se negatív véleményt, mivel mi jelen felállás szerint kizárólag FCI versenyeken kívánunk részt venni. 

Egy CAC-cím kell Cyndinek ahhoz, hogy felnőtt szerb champion legyen. Már beterveztem a kiállítást is, de sajnos az időjárás és a természeti viszonyok közbe szóltak, és határozatlan ideig elmarad minden tervezett kutyakiállítás Szerbiában :-(

Nagyon várjuk már a nyarat, és az úszást! Juhú!!!

Március 22-én részt vett az Anticyclone élete első versenyén. Ügyes volt, első helyezett lett 6 szuka whippet közül, ezzel a CACL-címet is ő kapta. Külön gyönyörűség, hogy Cyndi lett a napon a reserve Best in Field. Nem tudunk elég hálásak lenni Emesének és Hannesnek, hogy egy klasszist kaptunk a kezünkbe.

Mivel másnap egyből betüzelt életében szintén először, kicsit változtatunk az edzéseken, és reméljük, hogy el tudjuk kerülni az álvemhességet amennyire csak lehet.

Megújult erővel nézünk az idei szezon elé! Hajrá Tűzgolyók, hajrá kékek ;-P

És igen, utólag visszagondolva még izgulnom is kár volt, mert a kislány csont nélkül megszerezte a versenyengedélyét. 

Mind edzésben, mind táplálkozásban átálltunk a felnőtt adagokra. Cyndi bírja ezt a típusú terhelést, ami nem sokkal több a kölyökkori mozgásánál, viszont minőségében más.

Harmath Móni barátnőm közreműködésével már két hétvégén is tudtunk agilityzni Cyndivel + szaladgáltunk afgán agarakkal, ami egy roppant érdekes új élménynek látszik a babának. Ebben leginkább terhelő az agymunka :-)

Január 18-án lehetőségünk nyílt, hogy egy kellemesen enyhe téli napon az alsónémedi Agárparkban megkezdjük a várva-várt licencfutásokat. A 4 lépcsőből 3-at teljesítettünk: hivatalos marmagasságmérés (45,5 cm), egy szóló futam és egy társas futam. Nagyon élveztük a látványt, a Pipike meg nagyon élvezte a futást. A kondíciója korrekt volt, köszönet Korpás Ritának és Haskó Zsoltnak a sok hasznos tanácsért és a közös sétákért. A társasban tisztán futott, a nyulat mindkét futam után fogta szájkosárban is. A fordulékonyságán és a mozgáskoordinációján fogunk még kicsit tudatosan fejleszteni, mert az sosem árt, ha van :-)) Alig várjuk, hogy a kezünkben tarthassuk a licenckönyvét!

Pár fotó a hétvégéről, melyekért a köszönet Harmat Renátát és Csabát illeti :-)

Játék a parkban:

A tegnapi nap folyamán egy agaras baráti találkozó keretein belül rendeztünk nyúlhúzást is. Cyndinek ez tökéletes alkalom volt, hogy fusson szájkosárban, valamint mi fel tudtuk mérni, hogy kb. hogy áll kondícióban, nyúlűzési készségben. A szájkosár szerencsére egyáltalán nem zavarta, a takaró még annyira sem. A társas futásban nem a párjára figyelt (akit ezúton is köszönünk Divnának!), így a nyúlűzése számomra tökéletes volt. A fogáson még lehet javítani, de első szájkosaras fogásként kiegyezek vele 

:-) Köszönjük a napot a szervezőknek.

Nagy eseményen vagyunk túl. November 27-én 1 éves lett "A" banda. Ezúton is kívánunk sok-sok boldog és gazdival együtt töltött évet a kölyöktársaknak. Habár a komolyság elég fontos szakaszához értünk, vajmi kevés jelét látjuk a felnőtt viselkedésnek :-) Cyndi még most is tud babamód viselkedni egy-egy helyzetben.

Az időjárás szintén hatással van hármunk idilli életére :-) Míg engem a hideg nem annyira zavar, addig Csabát és Cyndikét annál inkább. A polár kabát szerencsére sokat dob Cyndike hangulatán, így már hajlandó a levegőn tölteni akár 1-2 órát is naponta. Sajnos ha eső vagy hó is esik, akkor a helyzet egyenesen zavarbaejtő. Az ágyban rongybabáskodástól elkezdve a bokor alatt pisilésig minden előfordulhat.

Cyndi az elmúlt hét héten 2 kiállításon vett részt fiatal osztályban. Az első kiállítás a Szeged CAC volt, ahol Cyndi kitűnő minősítést és HPJ címet kapott.

A második kiállítás Alsónémediben volt; ez egy CAC Speciál kiállítás volt. Ezen Cyndi sajnos a szuper leírás mellé "csak" nagyon jó minősítést kapott. A kifogás az vékonysága volt, tehát a kutya volumene lehetne nagyobb. Erre majd még gyúrunk, de elég nehéz feladat, mert istenadta vékony alkata van :-))

A mozgásával abszolút elégedett vagyok. Az első kiállításon a viselkedése még inkább a túl félős kategóriába tartozott, de ezen változtattunk, és Alsónémediben már nagyon bátrak voltunk az asztalon.

Alsónémediben a kiállítás után lehetőségünk volt futni. Cyndi szólót futott a 280 m-es box elől kézből indítva. Gyönyörűen kanyarodott, végig beleadott mindent, és mikor látta, hogy a nyúl lassul, visszaváltott negyedikbe, és meghúzta még az utolsó métereket. Indításkor üvöltött, és próbált kiszabadulni a kezeim közül, annyira ment volna. Ez volt élete 3. futása. Azt hiszem, ezzel is elégedett lehetek!

5 napot a Bakonyban is eltöltöttünk hármasban. Tökéletes volt az időjárás, nagyokat túráztunk, és konstatáltuk, hogy Cyndi egy lemeríthetetlen Duracell-nyuszi. Amikor mi már állni is fáradtak voltunk, ő még akkor is hozta a labdáját és röfögtette a disznóját.

Rövidesen itt van az első születésnapja az A-alomnak! Alig várom, hogy már évben mérhessük :-))

Ismét egy kis változáson mentünk át – így 10 hónaposan. Cyndi kezd egészen felnőttes lenni, rövidesen időszerű is lesz az első tüzelése. A viselkedése valamelyest változott, de remélem kinövi a butaságokat :-)

A táplálkozásán mostanában nem változtattunk. A versenyidőszakban úgy gondolom, hogy át fogunk térni a húsra a táp helyett, illetve az ahhoz való kiegészítőkre.

A ringdresszúrája egyre jobb a lánynak, úgy hogy Deszken be is próbálkozunk fiatal osztályban. Remélem hasznos tapasztalatokkal jövünk majd haza.

Az edzéshez való felszerelések nagy részét sikerült beszerezni. A húzóhámot ismételten Vágusz Viktóriától rendeltük, amit ezúton is köszönünk!

A felszerelést előreláthatólag jövő márciusban kezdenénk el használni, és folyamatosan erősödő edzettség mellett kezdenénk meg minél hamarabb a licencszerzést 2014 elején. Ahogy közeledik a jövő, egyre inkább kirajzolódnak a pontos terveink.

Jövő héttől két hétig szabadságon leszünk, és a Bakonyba megyünk túrázni, várost nézni csak mi hárman. Új blogbejegyzéssel hazaérkeztünkkor készülök!

Eközben kérem minden kedves olvasónkat, barátunkat, hogy szurkoljon, hogy az állatka 16 °C-ban, polár kabátban ne fagyjon meg! :-)))

Cyndi már egészen felnőttesen viselkedett a hétvégén. Mi vigyáztunk az unokatesókra ugyanis. Nagyon tetszett mindhámunknak a feladat. A B-alom nagyon eleven, játékos és ők is igazi egyéniségek. Cyndi legjobb barátja Big Bang volt, aki anélkül is nekitámadott vicsorogva Cyndinek, hogy összeszedte volna minden bátorságát.

A közelmúltban rendeltünk egy egyéni CYNDI feliratú futóövet, amit majd az edzésekhez fogunk használni. Köszönjük az övet Vágusz Viktóriának!

Elkezdtük tanulni a ringdresszúrát, hátha mostanában már kedvünk lesz menni kiállításra. Választottunk a bundihoz illő felvezetőpórázt is.

***

A hétvégén történt: predesztináltam Cyndit. A kezembe akadt a nagyok versenytakarója, és én Cyndire csak a piros egyest tettem fel. Mostantól muszáj lesz mindig az egyesben futnia :-)

Vendégségben Csaba tesójánál Budapesten. A humán babzsákfotel:

A napokban lesz az „A”-banda 9 hónapos – azaz fiatal korú. Lassan már a futó felszerelést keresgélem a neten.

Elkezdtünk Cyndi kompetenciája szerint kiegészítő sportokat keresni, ami nem csak a monoton felkészülés, hanem szórakoztató is egyben. Mivel Cyndi mozgáskoordinációját frizbizéssel fejlesztjük, elkezdtem ebben az irányban nézelődni. A Quadruped versenyszám szabályainak eleget is tudnánk tenni, és Cyndi őrülten frizbis. Ráadásul a gyorsasága is meg van egy-egy távolabbi dobáshoz.

Most, hogy előrébb van a fejlődésben, még mindig úgy gondolom, hogy a coursing lesz a sikersportja. A testi kontaktus már nem zavarja, ha űzésről van szó.

Lassan elkezdtük gyakorolni a ringdresszúrát, hiszen a versenycímekhez rendelkezni kell legalább egy „nagyon jó” minősítéssel felnőtt osztályban. Szépen mutatja magát, és ha éppen olyan a kedve, nagyon fegyelmezetten viselkedik :-)

Előre, 9 hónapos Tűzgolyók! :-))

Több hírem is van egyszerre! 

1. Velünk van még egy hétig sport táborban FF Adrenalin "Bronte" édes tesónk – mind nagyon megszerettük, illetve belekóstoltunk abba, hogy milyen is két állatkával együtt élni.

2. Megszülettek (réges-régen) az unokatesók. Abszolút kedvencünk „Female 1”.

3. A napokban lett 8 hónapos a Fierce Fireball A-alom. Az Anticyclone nevezetű valamivel komolyabb/tudatosabb edzéseken vesz részt. Most a nagy melegben inkább észmunkát végzünk (nem mi, hanem Cyndi... :-) ). A nyúl fogása, a testkontaktus kiépítése, az űzési készség fejlesztése van terítéken. Ha kicsit hüvibb lesz az idő, akkor gyúrunk egy játékosat.

Kétszer futott Cyndi műnyúl után. Az ösztöneivel abszolút elégedett vagyok. A zúgó gép után is gondolkodás nélkül elfutott. Mindkétszer nagyjából 100 métert futott, az isaszegi pályán két pici kanyarodás is volt már a dologban, de ezt még nem erőltetjük.

Úgy látom, és Emese tenyésztőfőasszony is egyet értett, hogy Cyndi kicsit később érő típus. Ezért döntésünkhöz hívek maradunk, és a licensz megszerzését is a jövő évhez kötjük. Előreláthatólag a kicsit komolyabb felkészülést márciusban kezdjük meg, és az adott körülmények, és Cyndi kondíciója határozza meg, hogy mikor megyünk a versenyengedélyért.

A táplálkozásán is változzunk 7 hónapos korában, de a részletek maradjanak a mi titkunk! ;-)

Nem hivatalos, de annak tűnő marmagasságmérésen is átesett Cyndi, mely szerint „44 és egy kicsi” cm. Az odakéredzkedős mérést Dr. Jakkel Tamás végezte.

Reményeim szerint mire elérkezik a mi időnk, már nem kell együtt futnunk a „sprint” kategóriás whippetekkel.

Méretek: https://thewhippetarchives.net/standard.php 

FCI Whippet Standard 
(March 2007) 

Height at the withers: 
Dogs 47-51 cm (18½-20 ins) 
Bitches 44-47 cm (17½-18½ ins) 

***

***

***

Cyndi elmúlt 7 hónapos. Nagyon lájtosan, nagyon tudatosan és nagyon játékosan készülünk a felnőttkori edzésekre. Figyeljük minden reakcióját és a preferenciáit. Előreláthatólag Cyndi átlagos gyorsaságú, viszont rendkívül kitartó futó lesz.

Ma a szegedi ligetben voltunk kellemes időben játszani. Játékkal tartottuk fenn a figyelmét, és az intenzív mozgást lassabb lesétáltatás követte. Frizbivel és pattogós labdadobásokkal fejlesztjük a mozgáskoordinációját. Az úszással szerzett állóképességére építettem a mai "edzéskét". A szellemi tevékenységet helyeztük előtérbe, melynek következtében a gyermek a hazaérkezést követően "kidőlt". A kint töltött idő alatt odafigyeltünk a megfelelő folyadék- és energiapótlásra is. Köszönjük a segítséget testvéremnek, Tölgyesi Csabának és barátnőjének Fehér Vikinek!

Holnap lesz 7 hónapos a FF A-alom :-) Ezúton kívánok örömökben gazdag második fél évet a tesóknak is.

Cyndi imádja a vizet, a játékáért 2 méterre hasasokat ugrál a tavakba. Úgy látszik jelenleg, hogy egyéb sportokban is tehetséges lehet. Végtelenül kedves és intelligens. A pattanós labda a nr. 1.; a frizbi a második, amit már a levegőben is el tud kapni, mint az igazi versenyzők. A játékaival 100%-ban fent lehet tartani a figyelmét. Előreláthatólag coursingben fog jeleskedni inkább, mint pályaversenyen, mert nagyon kitartó, és sokáig tud futni.

Lassan (hetente kétszer) játékos edzéseket tartunk, és kezdünk készülni a versenyzésre. Terveim szerint a kölyök derbyn még nem indítom el, és a jövő idény elején viszem először igazi pályára, hogy biztosan felnőjjön a feladathoz.

A testi kontaktust még annyira nem tudja kezelni, de remélem idővel ezen is tudunk faragni.

***

Készült videó Cyndiről; ez megtekinthető a következő linken: https://vimeo.com/68992581

Régen jelentkeztünk már, ugyanis minden szabadidőnkben élvezzük a szép időt. Cyndi végre szeret sétálni, bár az eső még mindig nem a barátja :-) Lassacskán elkezdünk játtékosan készülni a versenyzésre.

Reggelente játszunk a töltésen, ugynis Cyndi labda- és frizbimániás.

Kecskeméten próbáltuk a pecázós műnyuszizást, és tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Természetesen már gondolkozott, és kezdte a kertelést :-)))

Próbálkoztunk az úszással. Cyndi egy az egyben besétál a vízbe, és utána úszik tovább. Nagyon gyorsan úszik azokkal a vékony lábacskákkal. A hasast annyira nem szereti, viszont a neoprén – ráadásul csipogós – játékért néha muszáj megtennni ilyeneket.

Sokan kérdezték, hogy járunk-e iskolába. Hát, Cyndi magántanuló. Tud ülni, feküdni, ugatni, pacsit adni és a kiállítási ringdresszúra is nagyon jól megy. Azt hiszem jól vizsgázik a baba.

20 nap múlva lesz a bagázs fél éves, boldog félszülinapot kívánok előre is a tesóknak!

Apával a pancsolós vízben:

Nagyon meleg nyári nap:

A hétvége sok új eseményt hozott. Amint kisütött a nap, Cyndi elkezdte szeretni a sétákat. Voltunk víznél is, és úgy láttuk, tetszik neki – juhú!

Szegeden a Széchényi téren nyílnak a tulipánok, mi pedig úgy gondoltuk, hogy Cyndike jól fog mutatni az előtérbe, úgyhogy kimentünk fényképeszkedni.

Ezután elmentünk a rég nem látott tavunkhoz, ami azóta egyszer ki is száradt.

***

Vasárnap nagyot sétáltunk a collie-bandával, és a Tiszában pancsoltunk.

***

Természetesen még nem versenyzett Cyndi, hanem azért mentünk ki az Alsónémedi agárparkba, hogy szokjuk a légkört, találkozzunk más agarakkal és sok emberrel. Kint volt Emesével és Hannesszel Neo (All-In) is. Neo valamivel nagyobb Cyndinél, szép, erős felépítésű. Cyndi kicsit más típus hozzá képest, inkább szikárabb.

Egy nagyon rövid egyenest futottak a babák párszor, amit nagyon élveztek, és tökéletesen játéknak vették.

Készült video is, ami ezen a linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=RLRpR_v06Xg

A nyúlra kötött pink játékot köszönjük Harmath Móninak és Sanyinak :-)

Aktív életünknek része, hogy minden hétvégén új kaland elé nézünk. Múlt előtti hétvégén Nagymágocson, míg a verseny hétvégéjén Kecskeméten voltunk a szülőket meglátogatni.

Ízelítő képek alább.

Nagynénivel Nagymágocson:

Dínóval Kecskeméten:

A kertben:

És végül a versenyen Alsónémediben (infó: https://www.agarpark.com/):

***

***

***

***

Jelenleg kicsit pépesebben fogyasztja a reggelijét és vacsoráját, és a húzós játékokat csak dobálásra használjuk.

A hétvégén Csongrádon voltunk kiállításon. Én vezettem fel Vakvágta Kacajt és Cserihegyi Emléket, aki ezzel az eredménnyel lett Hungária Grand Champion. Cyndit is megmutattuk a bírónak, nem is a kinézete, hanem a viselkedése miatt. Nagyon jól tűrt mindent, szépen mozgott a ringbe – akár be is nevezhettük volna fogatlan Cyndikét.

A legközelebbi esemény, amin szeretnénk megjelenni, április 7-én lesz, Alsónémediben. Szeretném, ha Cyndi szokná a coursing-hangulatot, a sok kutyát, a sok embert, találkozna a testvéreivel és nem utolsó sorban egy 10 méteres hajszára szeretném elengedni. Már most látszik, hogy mennyire, de mennyire zsákmányos. Az őrző-védő fajták megirigyelhetnék a teliszájjal fogását.

...És az utolsó nagy hír, hogy Csaba elkezdte készíteni az autóba méretezett boxot, ami két férőhelyes lesz...

A fogváltás még mindig nem következett be. Az egyik kan tesónk (Attraction) beszámolója szerint, már az első metszőfogacskák kiestek, tehát a reményem, hogy rövidesen felnőtt fogak jelennek meg a mi babánk szájában is, nem veszett el.

Kicsit más. A sétákat Cyndi már nagyon szereti – persze csak ha süti a nap a bundit. Eső vagy hó kizáró ok. Amint az agár fejére cseppen egy szem eső, onnantól lemerevedik és nincs se előre, se hátra. Ezen is még dolgoznunk kell.

A séták alkalmával Cyndi imád futni, bottal játszani, ugatni és vetődni. Utána amikor felérünk, nem szereti a lábtörlés, lábmosást és a reggelirevárást.

Cyndike kedvenc étele a kenyér :) Él, hal érte. Bármilyen trükkre megtanítható vele. Természetesen a rozsos kenyér a nyerő nála.

Amint kicsit jobb lesz az idő, fogok készíteni reggeli fényképeket is a napsütésben.

***

Múlt hétvégén találkoztuk Ritáékkal. Kacajt kivéve mindenkivel barátkozott a kis szöcske; Cserihegyi Ejhát még játszani is hívta. Kecskeméten Dínóval találkozott, aki teljes nyugalommal vette tudomásul, hogy már megint valami újat vittem haza.

Közös képek alább:

Cserihegyi Ejhával:

Dínóval:

Az A-alom 15 nap múlva 4 hónapos lesz. Igazán elkezdhetné Cyndi elsőként a fogváltást. Valójában nem is fogat vált, hanem a tűket lecseréli kellemes fogazatra :-)

Jelentősen nőtt a Domestos- és a cérnafogyasztásunk. Jelenleg úgy érzem, hogy mindent kézben tartunk, és csak javulni fog a helyzet.

A hétvégén voltunk Csaba szüleinél tavaszt köszönteni. Cyndi megismerkedett Kloéval a foxilánnyal és Szofival a német juhásszal. Könnyen vették az akadályt, mert Cyndi nagyon okosan viselkedik kutyatársaival. Viszont. Volt ott egy fekete-fehér macska is, akinek a becsületes neve: Fotogén. Fotogén fiatal, nagyon ambíciózus cica, aki pofonnal jutalmazza a kíváncsi-fáncsi kiskutyákat. Gyorsan betartatta Cyndivel a 3-lépés-távolság szabályt. Azt nem várjuk meg, hogy a fagyi visszanyaljon pár hónap múlva, ezért szeretném, hogy jóban legyen Fotogénnel is. Majd még dolgozunk az ügyön.

Ezen a hétvégén Dínóval, a Rita-pakkal és rengeteg Rudikával ismerkedünk meg!

Cyndi imád: szaladni, a csörgős játékaival játszani, a nagy csirkével felugrani az ágyra, Rudinát piszkálni, új emberekkel találkozni, ellopni jó cuccokat, megrágni apa kezét, ölbe ugrani három méter messziről, kíváncsiskodni mindenfelé és még sorolhatnám napestig.

Cyndi egy energiabomba, aki csak akkor áll le, ha elvesszük a játékait. Akkor viszont egyből kidől.

Jelenleg 4,5 kg, magasabb lett, „testesebb” lett.

Született futóbajnok. Rámozdult a szellőfútta levélre és legutóbb egy galambot is felzavart. Amikor a galamb felrepült, nem hőkölt hátra, hanem ugrott utána. Ha húzzuk előtte a játékát, az egyből felkelti a figyelmét, és űzi, kicselezi, előregondolkozik – pont mint a profik, pont mint a nagyok. Zúgó gépektől – gondolok itt a főellenségekre: a porszívóra és a karomreszelőre – egyáltalán nem riad vissza. A porszívót becserkészi a kanapé mögül, és kitámad.

Ő most már tényleg szívvel-lélekkel a mi pici lányunk! :)

Cyndi igazán megszokta már a dolgokat nálunk. A sétákat még mindig nem kedveli, mert mindig vizes vagy havas lesz a tapi. A lábmosást már tűri, de közben segélykérően néz rám. Sajnos ezügyben hajthatatlan vagyok :) Szerdán túl lettünk az első 18 karmos reszelésen. "Apa" lefogta, "anya" lereszelte. Ebbe is beletörődött, csak egy egészen keveset nyüszögött. Oda sem mert nézni, hogy mit csinálok vele. De mint tudjuk, agárnál az ápolt láb, fél egészség.

Várjuk már nagyon a jó időt, hogy ne kényszeredetten, hanem jó kedvvel tudjuk sétálni.

Elkezdtem listázni azokat a dolgokat, amiket majd én fogok szétrágni/ellopni és eltűntetni, ha már nagy lesz: ágyszivacs, telefon, törlőpapír, hajgumi, zokni. Természetesen csipogtatni fogom a játékait, amikor elalszik, és négylábbal a fejére ugrok, ha nem akar felkelni 5.30-kor. És ha nagy lesz, és tévéállványa lesz, akkor felmászkálok rá :))

Vagy: beváltja a hozzá fűzött reményeket, és úgy fog futni, mint a tűzgolyó! :)

Jelenleg ennyi. Töltődik a fényképezőgép akkumulátora, és ha senki nem rágja el a kábelt időközben, akkor majd fényképezek is.

A reszelt karom:

Üdvözlet újra mindenkinek!

Már hároman lakunk otthon. A sok teendő mellett nem is volt időm vezetni a blogot.

Cyndi nagyon ügyesen berendezkedett a lakásba. Szana-szét hevernek a játékai, mindenhol van valami, ami egy kicsit azért kutyás. Jó kedve van, játszik, ügyesen sétál pórázon. Eddig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A következő kihívásunk a szobatisztaság ಠ_ಠ

Videók a YouTube-csatornámon: www.youtube.com/user/rokacsaj?feature=mhee

Fényképek a Facebook oldalamon találhatók: www.facebook.com/photo.php?fbid=4511193893247&l=c2e8e2c0bd

Eljött a nap, hogy már nem kell többet aludni, hogy újra lássuk Cyndit. Mindhármunk élete nagy napja előtt áll.

Már alig kell aludni Cyndi beköltözéséig. Berendeztünk egy egész helyiséget kutyásnak. A legfrissebb kép a szülinapos tenyésztőtől:

Két tesónk megérkezett új otthonába, Finnországba. 

Nekünk még 11-et kell aludnunk.

Hogy lehet ennél csintalanabb arcot vágni? Segítek. Sehogy.

(Már csak 13-at kell aludni!)

*************

Már csak 19-et kell aludni Cyndiig. Lassan teljesen fel leszünk készülve a kutyás életre. A lakás kölyökbiztos (gondolom még most). Még pár varrnivaló van, és minden tökéletes lesz.

Elkezdtük megbeszélni Csabával, hogy mik legyen a pontos szabályok, hogy ne kövessük el azt a hibát, hogy ami az egyikünknek szabály, az a másikunk irányába nem. Gondolok itt az ágybanalvásra, erkélyrerohangálásra és egyéb fincsiségre.

Természetesen a hétvégén Emeséék megint ügyeskedtek és szupi képek születtek.

Ízelítő:

És a teljes képgaléria: www.facebook.com/media/set/?set=a.10200254355419825.194370.1181168838&type=1

Már csak 21-et kell aludnunk, hogy „Emese újra tudjon aludni” :)

Tájékozódtunk optimális tápokról, és hála Ritának meg is találtuk a megfelelőt.

Már csak 23-at kell aludni a nagy napig.

Addig is ajánlom minden kedves látogató figyelmébe az alábbi hipercuki képet:

Köszönöm a rengeteg látogatót, szuperek vagytok!!

Éva és Csaba

Már CSAK 24-et kell aludni, hogy újra babázhassunk. Alig várjuk mindketten, hogy már nálunk legyen a kis energiabomba.

Elkezdtem beszerezni a „kutyás dolgokat”. Első és nem mindennapi szerzemény a rózsaszín szivecskés RD-nyakörv Hot Pink kottás bilétával. Polgárpukkasztás a köbön? :)

Miből lesz a cserebogár? – első felvonás:

Normál állapot?

Már egy hete csak Cyndire gondolok... :)

Az első találkozás katarzis volt. Új anyának csóvált is egy kicsit, új apát megnézte, és picit megszeppent, mert olyan naaaagy! Meglepetten fogadta, hogy több olyan is van, mint eredeti ember-anya. Amikor visszatettük, természetesen jött volna vissza ki. Amikor kivettük, ment volna valahova máshova. Ki érti ezt? Ja, és már majdnem 10 centiset tud ugrani!

Köszönjük Emesének és Hannesnek a kellemes vendéglátást!

Február 10-én jön el napja annak, hogy hazaköltözik velünk a picurka. Sok sikert kívánok magunknak :)))

Illetve kívánok zökkenőmentes gyermekkort minden tesó nknak és magunak is.

Fényképek a látogatásról: www.facebook.com/photo.php?fbid=4286841644581&l=7d622b8b7f

HOLNAP!

Már csak egyet kell aludni, és találkozunk Cyndivel élőben. Juhú!

Sok szeretettel: youtu.be/UJwFO4l74yY

Már láttunk a babánkról fényképeket és vidókat, és vasárnap eljön a nap, amikor real-time találkozunk VELE! Alig várjuk a nagy találkozást.